Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vers hétről-hétre

március 5-ére

Móra Ferenc: Este

Este van, este van,
Édesapa fáradt-
Aranyhajú lányom,
Te bonts nekem ágyat.

Szelíden te simítsd
Puhára a vánkost,
Ágyam szélire is
Te ülj ide már most.

Homlokomon a bú
Nagyon elborongott,
Kicsi száddal róla
Leheld el a gondot.

Virágfejecskédet
Hajtsd szívem fölébe,
Nevess éjszakára
Csillagot beléje.

Mesélj is majd egyet
Szegény apukádnak,
Úgy, mintha mesélnél
A hajas babádnak.

"Volt egy szegény ember
Nagy meseországba,
Nem volt mása, csak egy
Aranyhajú lánya..."

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

március 26-tól 3 héten át Devecseri Gábor: Állatkerti útmutatóDevecseri Gábor: Állatkerti útmutató

(Simon Család, 2012.03.25 18:36)

hetente 4 újabb versszakot kell hétfőre tudni


Devecseri Gábor: Állatkerti útmutató


Ez a cinke oly picinke,
falevélbõl van az inge,
pókhálóból a szoknyája,
makkhéjból a csizmácskája.



Csak füvön élt a kis zebra,
de most rákapott a zabra;
végül is elvitték Szobra,
ott oktatják szebbre-jobbra.



"Apám - így szól a kis bálna -,
hadd mehessek el a bálba."
"Nem mehetsz el, fiam, Péter,
nem vagy még egy kilométer."



Mért tanulnak a kis vércsék?
Azért, hogy a leckét értsék.
Tanítójuk egy hasas,
pápaszemes, lomha sas.



Megy a hajó, nézd a nyulat:
Lepencéig rajta mulat.
De a dühös orángután
kiszáll nyomban Horány után.



Apám - így szól a kis bálna -
hadd mehessek el a bálba.
- Nem mehetsz el, fiam, Péter,
nem vagy még egy kilométer.



A hód arcán enyhe pírral
csókolódzik a tapírral.
Rosszalja a jegesmedve:
- Nem vagytok még megesketve!



- Szorgoskodnám - szól a hangya -,
ha a tücsök békén hagyna;
de rázendít folyton s újra:
táncolunk a rock and rollra.



Mért cikáznak a kis fecskék?
Hogy az eget kékre fessék.
S ha mindenütt van már festék,
"Kész a tavasz" - jelenthessék.



- Édes párom, adj egy csókot
- kéri Pókné a zord Pókot.
- Elkapott a méreg sodra,
nem szomjazom a csókodra.
inkább egy jó korsó serre.
Készülök a válóperre.




"Ne ugrándozz, ne táncolj,
ne bomolj,
az iskolás fiúcska mind komoly."
Garázda kölykét inti így a moly.



Fekete az ablakpárkány,
rákönyököl a kis sárkány;
hat feje néz az utcára,
egy a leckét bent biflázza.

2012. március 12-ére Micó

(Simon Család, 2012.03.11 08:21)

Micó

Egyszer meggyulladt Andrisék háza. Magasan csaptak föl a lángok. A falu­ban nagy volt a szaladgálás. Félreverték a harangot. Az emberek kannák­kal, sajtárokkal rohantak a tűzhöz. Andrisék háza akkor már lángolt. Közel se lehetett menni hozzá.
A másik percben már az istálló tetejére is felfutott a láng.
Az istálló tetején az ajtó, az udvar felől, nyitva volt. Azon az ajtón egyszer csak megjelenik Micó macska. Abban a pillanatban jelent meg, amikor a láng a tetőre futott. A szájában az egyik kölyke lógott.
Aggodalmas szemmel nézett széjjel. A kis kölyökmacska ahogy lógott, szétterpesztette a négy lábát, és az is lefelé nézett. Micó háttal eresz­kedett le a falon. Letette a kölykét elénk a földre.
Aztán újra felszökött a falon, és megint megjelent egy kis kölykével. Azzal is lekúszott.
A láng akkor hirtelen elborította az egész tetőt. Recsegett, ropogott, pattogott a tető. A levegő szinte forrt az udvaron is.
De Micó mégiscsak megint fölfutott a falra. Az ajtó akkor már nem is látszott. Keserves nyávogással ugrált ide-oda a lángok közt, a fal peremén. Aztán nagy szökkenéssel beugrott a lepedő nagyságú vörös lángok közé.
Vártuk, hogy előjön-e. De nem jött elő többé.



(Gárdonyi Géza)